Szabadhegyen 1866 óta foglalkoztattak tanítót, s tartott fenn a gyülekezet önálló iskolaépületet, eleinte a reformátusokkal közösen. Később a két protestáns felekezet útjai külön váltak e téren, s a századfordulóra egyre égetőbbé vált egy új, korszerű iskolaépület emelésének a kérdése. Az új iskolai épület felavatására 1905. október 15-én került sor Horváth Sámuel esperes szolgálatával. Eleinte kizárólag iskolai célokra használták, az 1920-as évektől kezdve töltött be gyülekezeti funkciókat is, mivel a szabadhegyi hívek számára nehéz volt megoldani az Öregtemplomba való eljutást.
Szép lassan az iskola terme istentiszteleti célokat szolgáló felszerelési tárgyakkal is bővült. Elsőként szószéket kapott, majd 1929-ben elhelyezték Nagy Ferenc egyháztag Krisztus-kép adományát. Később Nagy György hívő oltárt is készíttetett az épület számára. Varga József szabadhegyi tanító vetette fel először a harang gondolatát. Buthy (Buti) János győri vendéglős és neje adományának hála 1936 őszén elkészülhetett a 89 kilogrammos harang.
Ezt követően kezdték meg tervezni a tornyot. Az első elképzelés szerint a torony az épület tetejére került volna, ezt azonban a hívek elvetették, ahogy később a fémharangláb gondolatát sem fogadták meg. Az önálló harangtorony terveit Káldy Barna építőmester készítette el, s 1937 tavaszán ő kapott megbízást a kivitelezés levezénylésére is. A torony tetejére Járfás István adományozott vörösréz keresztet. Az új épület elkészültével párhuzamosan sor került az iskola tatarozására és szigetelésére is. Az oltár, a harang és a torony felavatására 1937. július 18-án került sor Kapi Béla püspök szolgálatával.
A hívők csak néhány éven keresztül tudhatták az egyházközség tulajdonában a megújult épületet mivel az evangélikus iskola államosításra került 1948-ban. Ezt követően is lehetőség volt hitélet gyakorlására a város hozzájárulása révén, a hét közben elfüggönyözött oltárt vasárnaponként felfedték és istentiszteleteken, hittanórákon is együtt lehetett a szabadhegyi evangélikus közösség apraja nagyja.
Az egyház a rendszerváltozást követően 1991-ben igényelte vissza az épületet, amit ismét gyülekezeti célokra, bibliaórák, hittanórák, istentiszteletek tartására kívántak hasznosítani. Az épület csupán 1997-ben került átadásra, s két évvel később Salakta Gyula végezte el a felújítást, melynek során némi modernizálásra, átalakításra is sor került. Itt alakították ki a 4. lelkészi körzethez tartozó lelkészlakást is, 1999 óta az épület első része parókia. Az imaházban (József Attila út 26) hetente vasárnaponként tartanak istentiszteletet, áprilistól szeptemberig 18 órai kezdettel, októbertől márciusig 16 órai kezdettel.