Gyülekezettörténeti sorozat
A REFORMÁCIÓ TANAINAK TERJEDÉSE ÉS KULTURÁLIS HATÁSA HAZÁNKBAN
A reformáció tanai igen hamar megjelentek Magyarországon. Erről árulkodnak azok az intézkedések, melyeket 1526 előtt tettek a katolikus egyház vezetői. Szatmári György esztergomi érsek már 1521-ben kihirdettette a templomokban a tanokat elítélő pápai bullákat. Emellett 1523-ban és 1525-ben is a nézetek követését tiltó törvények születtek.Eleinte a lutheri eszmék közvetítését elsősorban a városok német polgársága végezte, különösen azokon a területeken, melyek az ország nyugati, észak-nyugati részében helyezkedtek el. Így mindenképpen ki kell emelni Sopron és Pozsony szerepét.
A mohácsi vereség nagymértékben visszavetette a katolikus egyház szervezett ellenállását. A csatatéren maradt mindkét érsek, valamint öt püspök, köztük a győri püspök Paksy Balázs is. Az államnak nem feltétlenül volt érdeke a megürült főpapi székek betöltése, mivel az ilyen egyházmegyék területén befolyó jövedelem a kincstár vagyonát gyarapította. Így a győri püspöki szék is közel tíz évig üresedésben volt Paksy halála után.
A reformáció tanai szinte minden társadalmi rétegben hatottak. A nemesség jelentős része is csatlakozott ebben az időben a támogatók táborához. Voltak akik anyagi érdeket láttak ebben, hiszen így rátehették kezüket a katolikus egyház vagyonára. Másokat a törökök elleni folyamatos kudarcok tántorítottak el ősi hitüktől. Ismét másokra kiábrándítóan hatott VII. Kelemen pápa politikája, aki V. Károly helyett I. Ferenc francia királyt pártolta, kinek viszont egyik legfőbb szövetségese éppen I. Szulejmán szultán volt. A zökkenőmentes áttéréseket az is megkönnyítette, hogy az amúgy hűen katolikus hitet gyakorló Habsburg uralkodók eleinte ebbe a kérdésbe nem mertek beleszólni, hiszen ezzel azt kockáztatták volna, hogy elvesztik támogatóikat.
A jobbágyok között is hamar népszerűekké váltak az új nézetek. Körükben elsősorban az tette szimpatikussá a lutheránus prédikátorokat, hogy azok a nép nyelvén prédikáltak. Eleinte a prédikátorok a régi szertartásrendet sem változtatták meg, vagy csupán kismértékben nyúltak hozzá, így sokakban igazából nem is tudatosultak a változások.
A tanok terjesztésében kulcsszerepet játszottak azok a teológusok, akik a 16. század elején frissen alapított wittenbergi egyetem felkeresése által közvetlenül tanulhattak Luthertől és Melanchthontól.
Sokáig a protestantizmus különböző irányzatai nem váltak el egymástól. Arra vonatkozóan sem történtek lépések, hogy szervezett egyházi struktúrákat hozzanak létre. Erre sok helyen egészen a század végéig kellett várni. Így például a Dunántúl esetében csupán 1591-ben a csepregi kollokvium mondta ki hivatalosan a helvét és lutheri irányzat híveinek kettéválását.
A reformáció hozadéka nem csupán a felekezeti sokszínűség megjelenésében érhető tetten. Másik fontos hozadékának tekinthető az anyanyelvi művelődés lehetőségének felkarolása. A korszakban összesen 29 protestáns nyomda kezdte meg működését az ország területén, melyek már jellemzően magyar nyelven adták ki könyveiket. Ennek köszönhetően, míg az 1530-as években a magyar nyelven megjelenő munkák aránya nem érte el a 10 százalékot, addig az 1570-es évekre a kiadott könyveknek már háromnegyed része magyarul látott napvilágot.
GYÜLEKEZETÜNK A 16. SZÁZADBAN
Földrajzi helyzeténél fogva Győrbe korán eljutott a reformáció híre. Közvetítője volt a német eredetű várkatonaság, mely 1527-ben érkezett a városba. A zsoldosok nem csupán családjukat hozták magukkal, hanem mindazokat az eszméket és új nézeteket is, melyekkel hazájukban találkoztak. A várbeli magyar őrség és a városban lakó polgárság szintén nyitottnak mutatkozott az új vallási tanok iránt, így azok gyorsan terjedésnek indultak.
Helyben lakó lelkésszel azonban sokáig nem rendelkeztek. A hívek alkalmi jelleggel hallhattak egy-egy prédikációt az ott járó lutheránus szellemiséget képviselő lelkészektől. Így például 1542-ben, amikor II. Joachim brandenburgi és Móric szász választófejedelem csapatai Győr mellett táboroztak, a velük érkező németországi lelkészek feltehetően a városban is prédikáltak. Ennek a korai időszaknak jelentős hitszónoka volt Huszár Gál, aki ugyan Magyaróváron hirdette az új tanokat, azonban körútjai során az 1550-es években több alkalommal megfordult Győrben is.
Az első ismert protestáns hitszónok a városban Magdeburgi Joachim volt, Hans Rueber várparancsnok lelkésze, aki 1564-től kezdődően szolgált Győrben. Szemléletesen ír akkori győri működéséről. Külön hangsúlyozza, hogy ő nem tekintendő „zugprédikátornak”. Itteni szolgálata idején trombitaszóval hívták a város lakóit egy-egy istentiszteletre. A Rueber-házban tartott alkalmakat rendszerint nagy tömeg hallgatta nyitott ablak mellett a piactérről. Az új tanok olyannyira népszerűvé váltak a helyi magyar lakosság körében is, hogy már 1568-ból van adatunk arra, a városban magyar prédikátor is tevékenykedett.
1586 és 1589 között a városban szolgált Sibolti Demeter, a felső-dunamelléki protestáns egyházkerület szuperintendense. Ez a tény arra vall, hogy már ekkor erős és szervezett protestáns gyülekezet létezett Győrben. A folyamatosan gyarapodó gyülekezet nem csupán az igehirdetés szolgálatára, hanem az oktatásra is nagy hangsúlyt helyezett. Erre vonatkozóan az első biztos adat 1584-ből áll rendelkezésünkre.
Ebből az évből egy Andreas Ammon nevű tanító neve ismert, aki a városban tevékenykedett. A hívek által fenntartott iskolában tanult Szenczi Molnár Albert, jeles zsoltárköltőnk. A reformáció 16. századi győri térhódításáról tanúskodik Gesauldi pápai követ 1592-es jelentése is. Eszerint Győrött 600 tűzhely volt ebben az időben, de lakói majdnem kivétel nélkül a reformáció híveinek számítottak.
A tanok zavartalan terjedésében jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a korszak győri katolikus püspökei kevés figyelmet szenteltek a kérdésnek. Sokan közülük a tisztséget jutalom gyanánt nyerték el, és elsősorban bevételi forrásnak tekintették. Delphino Zakariás például Velencében élt, s még csak el sem látogatott egyházmegyéjébe. Liszthy János inkább világi ember volt, csupán felesége halála után szenteltette magát pappá. Két fia taníttatását protestáns nevelőre bízta.
A század utolsó évtizedének első felében lelkészeik már arra sem kényszerültek, hogy magánházaknál tartsák istentiszteleteiket, mivel a német helyőrség megszerezte magának az évek óta üresen álló Szent István plébániatemplomot, s ezt használták egészen Győr török kézre kerüléséig.
(szöveg: Világi Dávid történész, levéltáros)
