Ráhangolódni a Lélek szelére

A szélben erő van. Néha gigantikus erő. Pusztító ereje néha fákat csavar ki, épületekben tesz kárt, vagy állatok és emberek életét sodorja veszélybe. A szél erejét az ember régóta igyekszik befogni, használni, hasznosítani. Már az ókorban munkára fogták a szelet. Sokáig uralták a világ tengereit a szél erejével hajtott vitorlás hajók. A szeles tájakon a szélmalmok képe is természetes módon hozzátartozott a vidéki idill képéhez.

A modern kor kezdi újra felfedezni a szélben rejlő erőt. Nem csak a széllovasok, akik hobbijuknak élve régóta vidáman szelik a tavak, tengerek habjait szörfjeikkel vagy vitorlás csónakjaikkal, hanem az egyre nagyobb energiaszükséglettel bíró ipar is. Ma már nálunk is láthatók hatalmas, áramot termelő szélkerekek, vagy éppen ilyen szerkezetekből álló szélerőmű-telepek, amelyek a szél erejét hasznosítva termelik a tiszta energiát, a villamos áramot.


A szélkerekek azonban prédikálni is tudnak! Beszélnek nekünk az egyházról. Beszélnek a küldetésünkről, a feladatunkról. Úgy is fogalmazhatok, hogy a szélkerék szépen példázza az egyház helyzetét.
Az egyházat a pünkösdi szél, a Szentlélek kiáradása hívta létre, és tartja életben mind a mai napig. Az egyház erőforrása nem önmagában, hanem a kerekeit megmozgató szélben van. Küldetése pedig nem más, mint a kapott erő felfogása, és mások számára hasznosítható formában való továbbadása. 
Amikor Jézus Nikodémusnak az újjászületésről beszél, azt a szél munkájához hasonlítja. „A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született” (Jn 3,8).
A szél akkor is fúj, ha nincs szélkerekünk, és hiányában semmi nem hasznosul számunkra. Isten Lelke is árad, akkor is, ha mi nem vagyunk ráhangolódva, és nem fogunk fel üzenetéből, erejéből, hatalmából, szeretetéből semmit.  
A helyes magatartás az, ha a valós erőforrás felé fordítjuk az erőkarokat, és ráhangolódunk az Isten által küldött Lélek szelére. Ha az ég felé emeljük karjainkat, hogy a Lélek ereje forgassa meg egyházunk lapátjait, hogy legyen mit továbbadni a környezetünknek. Mert a Lélek szelében óriási erő van, amely képes minket megújítani.

Szemerei János

püspök